"Örülök", hogy megismerhettelek

Sziasztok! Ahogy látjátok új részt hoztam. Az előző résznél nem kaptam visszajelzéseket, ami kicsit elszomorított, remélem ez jobba tetszik, majd nektek, és kapok visszajelzést is, szóval komizni ér. Jó olvasást! :)

Harry egy óriási mosolyt küldött felém, majd ellépet a háta mögött rejtőző lány elől. 

- Szia. – intett felém félénken. Miért is ne lenne az? Hiszen egy olyan házban jár, ahol még életében nem járt. Közelebb léptem felé, és a kezemet felé nyújtottam.

- Anna vagyok, te pedig biztosan Lara. Nagyon örülök. – elfogadta a gesztust és gyengéden megszorította a kezem. 

Valamivel magasabb volt nálam, élénk tengerkék szemei voltak, szőke hajjal társulva. Erősen volt kisminkelve, és ruházatai is inkább kitűnni vágyást sugározta, minthogy elbújjon. Kissé sipítozós hangja volt, ami elsőnek szokatlan és idegesítő volt. Legszívesebben a fülem fogtam volna, csak ne keljen hallgatni őt. 

Harry a hát közepénél tolva körbe vezette a házban. Kicsit furcsa stílusa volt, túlságosan is közvetlen, és hangos. Harry leültette Larát a nappaliba, majd hozzám sétált. 

- Szeretném, ha kedves lennél, és hoznál egy kis rágcsálni valót. – mondta egészen közel hajolva a fülemhez. Nem értettem miért mondja ezt, eddig is igyekeztem lelkes és kedvesnek tűnni, pedig nem is volt szimpatikus, igazi kis rózsaszín cica baba. Vállat vontam és a konyha felé vettem az utat. Kinyitotta a legfelső szekrényt és ugrálni kezdtem, hogy elérjem a süteményes zacskót. Nem jártam sikerrel, ezért inkább egy széket toltam a szekrény elé. Felléptem és onnan kezdtem a zacskóért ágaskodni, végül elértem és sikerem mosollyal nyugtáztam. Egy tálat vettem elő, majd, hogy gusztusosan nézzen ki, kiöntöttem rá. Megragadtam a tálat és a nappali felé meneteltem. Harry és Lara éppen az ágyon enyelegtek, remek…, akkor nem is zavarok, csak lerakom az asztalra, mint egy pincér és felmegyek a szobámba, hogy ők nyugodtan falhassák egymást, és persze a sütiket. Az asztal és a tál koppanására szétváltak egymástól, nem sikerült észre vétlennek lennem, pedig én igyekeztem! Zavartan harapdosták az ajkukat. 

- Bocsánat, nem akartam zavarni. – mondtam halkan és már mentem is volna ki a szobából, mikor Harry utánam szólt. 

- Tudnál esetleg hozni egy pohár vizet Larának? 

Vettem egy mély lélegzetet, engem senki ne ugráltasson, mi vagyok én Harry titkára?! 

Én próbáltam kedves lenni, de nem vagyok a rabszolgájuk. Kifújtam a levegőt, majd megszólaltam. 

- Persze, már is hozom. – erőltettem egy mosolyt az arcomra, és visszatértem a konyhánkba. A poharat a csap alá tartottam és megengedtem, ha igazán szomjas a csapvizet is megissza majd, legszívesebben egy adag sót öntöttem volna bele. Megragadtam a poharat és a boldog párocska felé mentem vele. Leraktam az alacsony kis dohányzóasztalunkra a vízzel teli poharat, és lehuppantam a fotelbe, majd az asztalon heverő magazinok felé nyúltam és olvasgatni kezdtem azokat. Néha-néha kidugtam a fejemet a lapok mögül, és “ ellenőriztem “ mit is csinálnak. Megelégeltem, hogy még hozzám se szólnak, ezért inkább a szobámba kezdtem bebattyogni, majd elterültem az ágyamon és a telefonnal játszottam valami buta, értelmetlen játékkal, miközben a vékony falakon folyamatosan beszűrődött Lara hangos, visítozós hangja, iszonyatosan idegesítő volt, ezért a párnába temettem a fejem, és élveztem a csöndet, amibe végül sikerült mély álomba esnem. 

Pislogni kezdtem, majd kinyitottam szemeim, körül néztem a szobámba, azt hiszem, hogy még mindig este. 

Persze… ez van, amikor sikerül hamar elaludnom, most kipihentnek érzem magam, reggel meg olyan leszek, mint egy zombi. Megkíséreltem visszaaludni, de nem tudtam, csak forgolódtam, gondolataim Louis körül jártak. A pillanat, amikor a szemembe nézett, más volt, félek tőle, de még is van a szemébe valami, ami megfogott, tekintete teljesen beleragadt az emlékeimbe, képtelenség kitörölni onnan. Játékosságot, de még is vadságot tükröz, mint egy vadóc kis cica. Hogyan képes így ránézni bárkire is? Nem hiszem el, hogy olyan, mint amilyennek mutatja magát, csak meg akar ijeszteni, de én nem dőlök be az álcájának, átlátok rajta.  

Gondolataimból a hasam hangos korgása zökkentett ki, hirtelen az öklömet a hasamhoz kaptam, mintha el akarnám hallgattatni, persze ez lehetetlen, ezért inkább arra gondoltam eszek valamit.  Egyik lábamat kidugtam a meleg takaró alól és a hideg csempére léptem, amitől egész testem megborzongott, próbáltam felvenni a kinti hőmérsékletet, miután sikerült, halk lassú léptekkel kezdtem haladni a konyha felé.

 A szobám ajtaja nyikorogva nyílt ki, amitől csak remélni tudtam, hogy nem keltettem fel a testvérem. Benéztem a nyitott ajtón, és nem a legszebb látvány fogadott. A Harry és Lara összebújva az ágyon alszanak, késztetést éreztem rá, hogy mint a rakoncátlan gyerekek összefirkáljam alvás közbe, vagy a papucsába rakjak tojást, nem tudom mi ütött belém, egyszerűen az első pillantástón nem szimpatikus, meg se próbál nyitni felém, csak vihog, mint egy hiéna! Próbáltam úgy tenni, mint akit nem érdekel és folytattam az utam a konyha felé. Fél úton észrevettem az asztalon díszelgő tálat és, benne egy kis maradék süteményt, tegnapról.  Azt hiszem ez elég is lesz nekem, még egy kis tejet öntöttem a bögrémbe, és a szobám felé kezdtem visszamenni. Azon egyensúlyoztam, hogy a bögrémből biztosan ne lötykölődjön ki egy csepp se, amikor hirtelen neki mentem valaminek és a kezemben lévő tálca teljes tartalma kiborult, és hangos csattanással a földre esett. Elképedve néztem fel, hogy még is kinek, vagy minek mehettem neki hajnali kettőkor (?) Persze ki más is lenne, ha nem ő?  

- Hogy tehetted ezt a kedvenc pizsamámmal? – kezdett bele máris a hisztibe. Háta mögött Harry jelent meg összeszűkült szemeiből dörzsölte ki az álmot. 

- Mi folyik itt? Egyáltalán mit csináltok itt hajnalban?! – tette fel rögtön a kérdéseket reggeli rekedt hangján. Én is nagyon szerettem volna tudni, hogy mit keres Lara a folyosónkon pont most. 

- Leöntött, tiszta tej vagyok. – nyafogta el Harrynek. 

- Biztosan nem szándékos volt. Ugye Anna? – vetett rám szigorú pillantásokat Harry, mintha mindenről én tehetnék…

- Persze, hogy nem. – bár jelen pillanatban nagyon is jól esett ezt tenni. 

- Hozok egy törölközőt. – mondta Harry és ezzel elviharzott a fürdőszobai szekrényig, hamar vissza is tért, és Lara felsőjét kezdte törülgetni remélve, hogy ez, majd javít a helyzeten. 

- Amúgy mit csináltatok itt hajnalok hajnalán? – tette fel a kérdést újból Harry. 

- Én csak a WC-t kerestem. – válaszolt először Lara, majd rám került a sor. 

- Én meg éhes voltam, és nem tudtam visszaaludni. – magyarázkodtam a testvéremnek. 

 Úgy tettem, mint aki mindennél jobban sajnálja a történteket, de persze magamban ordítva nevettem. Hogy lehetek ennyire kárörvendő? Gonosznak érzem magam és gyerekesnek, más kárának örülök. 

- Nagyon sajnálom. – nyögtem ki nehezen ajkaim közül. 

- Majd kapsz egy másikat. – mondta Harry Larának. Érdekes szinte rögtön megbocsájtott, és elfelejtette az előbb történteket. Valamiért olyan, mintha csak kihasználná Harryt, nem bízok meg benne. Figyeltem, ahogy Harryék éppen a háló szoba küszöbén esnek egymásnak, majd jobbnak láttam távozni, ezért visszamentem a szobámba. Remek Larának sikerült elérnie, amit akart, én meg éhes maradtam, azt hiszem nem a legjobb ismerkedés volt… Visszabújtam a takaróm alá és igyekeztem visszaaludni. Legalább fél óráig csak forgolódtam, és küszködtem a kényelmetlen ágyamon, utálom, ahogy a foka a bordámba szúródnak minden egyes rohadt levegővételnél! Nagy nehezen sikerült elaludnom, rettenetesen furcsa álmaim voltak, nem is tudom, hogy tudtam ilyeneket még álmomba is kitalálni, szinte minden órában felkeltem. Most az egyszer nagyon örültem, hogy végre reggel van. Iszonyatosan rossz volt az éjszakám, felkeltem az ágyból és a tükör elé bandukoltam. Szörnyű látvány fogadott a hajam csomókban állt, és a tegnapi smink maradványok az arcomon foltokban díszelegtek, ráadásul a szemem alatt a táskák feketék voltak, mint egy élő hulla. Össze kellett kapnom magam, mielőtt bárki is meglát így. Lezuhanyoztam, megfésülködtem, és sminkeltem, igyekeztem eltüntetni a fáradság jeleit, ami lassan enyhült is. Hosszú barna hajamat, lazán összefogtam a fejem tetején, és már kész is voltam. A konyha felé indultam, és útközben a hűtő felé bedobtam két pirítóst a sütőbe, ami két- három perc múlva kész is lett. Kicsit dobáltam a forró kenyeret a tenyeremben, majd leraktam egy tányérra, és az asztalhoz sétáltam vele. Ledobtam magam az egyik székre és falatozni kezdtem, mint egy kis egér. Nagyokat haraptam a kenyérből, és lassan rágtam szét, élveztem az ízeket, majd egyszer csak lépteket hallottam meg a folyosó felől, és az ajtón Lara lépett be. Ki más is ronthatná el jobban ezt a csodálatos pillanatot, ha nem ő? 

- Jó reggelt. – köszöntem illedelmesen, persze amikor pont nem engem nézett, grimaszoltam egyet - kettőt a háta mögött. 

- Neked is. – válaszolt tömören. Nem beszélt velem túl sokat, sőt szinte egyáltalán semennyit. 

Harry fekete fölsője volt rajta, és bokszere, elég nevetséges látványt nyújtott, de megpróbáltam nem elröhögni magam. Miután végeztem a reggelimmel a mosogatóhoz sétáltam, és beleraktam a mosatlan tányéromat, mint aki jól végezte dolgát, majd elsétáltam, egyedül hagyva Larát a konyhában. Vetettem egy röpke pillantást az órára, hogy lássam, mikor megy Harry dolgozni, és mikor kezdődik az órám Louisal. Harry megy, Louis jön, tökéletes szervezés, bár nem tudom, még is meddig maradhat ez titokban, észrevétlenül